A 2010. március 16-i TudásPresszóban Fábri György vendégei a Szkeptikus Társaság prominens tagjai voltak: Härtlein Károly fizikus, a hazai szkeptikus mozgalom lelkes szervezője; Hraskó Gábor biológus, a Szkeptikus Társaság elnöke és Vágó István televíziós újságíró, akinek szkeptikus beállítódása, karakteresen racionalista álláspontja közismert.
Fábri György felvetésére, mely szerint a Szkeptikusok Társasága elnevezés talán találóbb lenne a mozgalom definiálására, Vágó István elmondta, hogy mivel a Társaság a nemzetközi szervezet (Sceptic Society) fiókszervezeteként működik, ezért ennek tükörfordítását vették át. Habár a magyar nyelvben a szkeptikus szó bizonyos mellékzöngékkel bír, örömmel tapasztalják, hogy az utóbbi időben sokszor már magát a mozgalmat jelölik ezzel, semmint a fogalmat.
Hraskó Gábor kifejtette, hogy sokféleképpen lehet űzni a „szkeptikusságot” – vannak, akik a tudományos ismeretterjesztés oldaláról közelítik meg; akadnak, akik az áltudományos jelenségeket szeretnék „feljelenteni”, mások pedig csupán írnak róla. Az azonban tény, hogy rengetegen vannak. A szkeptikus attitűd lényege, hogy kételkednek dolgokban, utána szeretnének nézni mindennek. Természetesen akadnak dogmatikus szkeptikusok, akik élből elutasítanak minden újszerűt, mindenfajta magyarázat nélkül, ám Hraskó Gábor ezt nem tartja szerencsésnek, hiszen ez épp a másik oldal módszere. Vágó István hozzátette, hogy éppen a bizonyítás módszere az, amiben a szkeptikusok általában dogmatikusak.
Fábri György felvetette, hogy tudományfilozófiai, tudományszociológiai körökben magát a bizonyítást is szkepticizmussal fogadják. Vágó István éppen ebben érzi az egyik fő problémát, mivel a laikus áltudósok ezt úgy interpretálják, hogy „lám, még maguk a tudósok sem biztosak a tudományos módszerekben”.
Härtlein Károly álláspontja szerint a mai kommunikáció világában rendkívül nehéz meghatározni, hogy ha egy adott körben elmondanak valamit, az pontosan kihez jut el. Márpedig megalapozott tudás nélkül minden kijelentés veszélyes lehet. Nem véletlen, hogy a tudományos téziseket más-más szinten tárgyalják az általános- és középiskolában, illetve az egyetemek BsC és MsC fokozatain.
Fábri György azzal a javaslattal élt, hogy vissza kellene térni oda, hogy a tudománnyal kapcsolatos kijelentések autoritáshoz kötődjenek, azaz hiteles személyek legyenek csak jogosultak erre.
Vágó maga is így gondolja, hiszen régen az adta meg egy állítás hitelét, ha megjelentették egy könyvben, ám ma már bárki írhat könyvet; az Internet pedig tárháza az áltudományos eszméknek.
A nézők ezután megismerhették egy 2005-ös magyarországi kutatás eredményét, melyből kiderült, hogy az áltudományokat a magyarok többsége – az európai felmérés eredményével hozzávetőleg megegyező arányban – a helyükön kezelik, és nem tartják tudománynak például az asztrológiát és a homeopátiát.
Hraskó Gábor úgy véli, hogy a kutatás eredménye nem feltétlenül tükrözi a valóságot, hiszen a tudományos terminológiák nem tisztázottak pontosan: sokan a természetgyógyászatot is az orvostudományhoz sorolják. Ez nem azt jelenti, hogy ő maga áltudománynak tartja a természetgyógyászatot, mivel elismeri, hogy van hatékonysága, ám ez lényegesen csekélyebb, mint az orvostudományé.
Härtlein Károly hozzátette, hogy ő sem kívánja tagadni a természetgyógyászat eredményeit, nem vitatja például a gyógynövények hatékonyságát. Tény azonban, hogy a gyógyászat révén a beteg várhatóan hamarabb meggyógyul – a probléma éppen abból adódik, hogy azonnali eredményt várnak a gyógyszerektől, ez pedig egyértelműen a média hibája.
A homeopátia szkeptikus megítéléséről a beszélgetés résztvevői elmondták, hogy a homeopátiás szerekre speciális szabály vonatkozik, a hatékonyság igazolása nélkül lehet ezeket gyógyszerként regisztrálni. Örvendetesnek tartják azonban, hogy Angliában a társadalombiztosítási támogatottsági körből várhatóan kikerülnek a homeopátiás szerek, ami egyben azt is jelenti, hogy a politikusok elgondolkodtak azon, hogy a rendelkezésre álló büdzsét mire költsék.
A szkeptikus mozgalom központi kérdése az is, hogy vajon mit engednek be az oktatásba. Konkrét példaként merült fel a kreacionizmus oktatásának kérdésköre, amellyel kapcsolatban Vágó István véleménye az, hogy nehéz nem beengedni a közoktatásba, ám nem milyen kontextusban kerül elő a téma. Úgy véli, a biológiaórán nincs helye az antievolucionista elméleteknek, ott azt kell oktatni, amit a tudomány jelenlegi állása megenged. Helye lehet azonban a kultúrtörténeti, avagy a hittanoktatásban.
A többi beszélgetőpartner azonban nem ért ezzel egyet, Härtlein Károly például abban látja a veszélyt, hogy ha tankönyv készülne a kreacionizmus témakörében, akkor annak már hitele lenne.
A beszélgetés során a résztvevők megvitatták a média szerepét is az áltudományok terjedésében. Mindannyian elkeserítőnek tartják a jelenlegi helyzetet, Vágó István szerint gátszakadás történt, melyet nem lehet megállítani. A kereskedelmi média előszeretettel mutat be meghökkentő témákat, a szkeptikusoknak pedig éppen az a feladata, hogy minél meghökkentőbb egy állítás, annál inkább utánamenjenek az adott téma igazsgátartalmának. A résztvevők sajnálatosnak tartják, hogy a közszolgálati média is beállt a sorba, annak ellenére, hogy a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Televízió Zrt. között érvényben lévő együttműködési megállapodás alapján éppenhogy vállalták a tudományellenes, áltudományos, kártékony nézetek elleni küzdelmet.
A nézők számára egy konkrét példával is szemléltették, hogyan terjeszti a közszolgálati média az áltudományos elveket, bemutatásra került a Kékfény 2010. március 8-is adása, melyben egy asztrológus közlekedésbiztonsággal kapcsolatos elméletét ismertették – a beszélgetés résztvevői szerint nem elég ironikusan.
Hraskó Gábor beszélt az internetes ismeretterjesztés lehetőségeiről: véleménye szerint az interneten fellelhető tartalmak – jól megszűrve – alkalmasak a tudományos tájékozódásra. Úgy véli, arra kellene megtanítani az embereket, hogyan tudnak releváns tartalmakat keresni az interneten. Kiemelte az internet közösségformáló szerepét is, melyet mindkét oldal igen jól ki tud használni.
Vágó István ezzel szemben elmondta, őt az internet sokkal inkább defenzívvá teszi, mivel az áltudományos kijelentéseket néhány mondatban le lehet írni, cáfolatuk azonban ennél lényegesen bonyolultabb, fáradságosabb.
A vendégek szokás szerint a nézői kérdésekre is válaszoltak: kifejtették véleményüket a táltosokkal és a homeopátiával kapcsolatban. Elmondták, hogy szkeptikusként ők nem vitatják, hogy léteznek felfedezetlen dolgok a világban, ám bizonyítékok hiányában nem tudnak elfogadni bizonyos állításokat.
Vágó István erről azt vallotta, hogy természetesen a minket körülvevő világ nem ismerünk mindent, elképzelhetőnek tartja, hogy találkozunk olyan dolgokkal, amelyekre nem tudjuk a magyarázatot – még! A tudomány feladata az, hogy megtalálja a magyarázatot, és bizonyítékokkal szolgáljon.
Hraskó Gábor hozzátette: a tudomány nem tud mindent magyarázni, ám nem kell magyaráznia azt, ami nem is létezik.
Härtlein Károly elárulta: ő maga a fizikát saját és elődeik tapasztalatai alapján oktatja, ám szeretne ott lenni, amikor ezek a tapasztalatok megdőlnek, hiszen az egy tudománytörténeti pillanat lesz.
Fábri György azzal zárta a beszélgetést, hogy elmondta: az európai, euro-atlanti gondolkodás szorosan egybefonódott a tudományos hagyománnyal. Ezért, ha a tudomány tekintélyét hagyjuk leromobolni, akkor ezzel a nyugati civilizáció értékrendje kerül veszélybe.