Az elmúlt időszakban a kémia méltatlanul mellőzött tudományággá vált, csupán kevesen választják hivatásul, és a közvélemény érdeklődére is igen ritkán tarthat számot, annak ellenére, hogy a kémia mindennapi életünk része. A március 30-i TudásPresszóban többek között ezekről a kérdésekről beszélgetett Fábri György vendégével, Pálinkás Gábor akadémikussal, az MTA Kémiai Kutatóközpontjának főigazgatójával.
Az akadémikus elmondta, hogy a kémiához fűződik minden, ami molekuláris anyagokból készül. A kémia ma már interdiszciplináris tudomány, módszereit a fizikából meríti, és számos információ érkezik a medicina területéről is. A kémiai kutatások napjainkban eltolódtak az élettudományok irányába, hiszen ide tartoznak a gyógyszerfejlesztések, diagnosztikai fejlesztések; de az anyagtudományokkal kapcsolatos kutatások is egyre inkább az élettudományok felé fókuszálódnak. A magyarországi szellemi potenciál elsősorban a biokémia és az élettudományok terén mutatkozik meg.
A Kémiai Kutatóközpontról az intézet vezetője elmondta, hogy szűkös anyagi forrásaik miatt azokat a kutatásokat tudják felvállalni elsősorban, amelyekre anyagi lehetőség van. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kutatók időnként kénytelenek váltani, ami igen nehéz számukra. Szinte kizárólag a források megteremtésével (pl. pályázatokkal) lehet a kutatókat váltásra ösztönözni. A pályázatok mellett gyakran gyógyszergyárak finanszíroznak kutatásokat. A központ egyik legjelentősebb kutatása jelenleg a májtranszplantációhoz kapcsolódik. A központ egyik osztálya gyógyszerkölcsönhatásokkal foglalkozott, így keresték meg őket a kutatási témával. A májátültetések után ugyanis a betegek nagy mennyiségben kapnak különféle gyógyszereket, melyek egy részére bizonyos májak rosszul reagálnak. A kutatók kidolgoztak egy módszert, mely segítségével már a beültetés előtt meg tudják határozni, hogy az adott máj esetében milyen gyógyszerek adhatók.
Fábri György felvetette, hogy manapság a nanotechnológia világszerte igen divatossá vált, a cikkek címében gyakran előfordul, és a „nano” kifejezéssel szinte mindent el lehet adni. Pálinkás Gábor elárulta, hogy a nanotechnológia korántsem új dolog, ebben a tartományban már 50 éve folynak kutatások. Jelenleg a kutatások középpontjában a lentről felfelé történő „építkezés” áll. Ma már léteznek olyan eszközök, melyek képesek egyetlen atomot felemelni és egy másik mellé helyezni. A Központban például karcmentes festék előállításán dolgoznak, melynek lényege, hogy a hibátlanul, rendezetten egymás mellé helyezett molekulák nem tudnak elmozdulni, így nem a festett felület karcmentessé válik.
Fábri György megemlítette, ma gyakran hallani olyan felvetéseket a világban, hogy a kutatásokban nagyobb szerepet kellene kapni a gazdasági finanszírozásnak az állami finanszírozás mellett, de vajon nem korlátozódna-e ezáltal a kutatás szabadsága?
Pálinkás Gábor szerint maga a tudomány korlátozódna, ha a gazdasági finanszírozás kerülne előtérbe, ez jól látható a gyógyszergyárak példáján, ahol a kutatás feladatorientált: mindig az határozza meg a kutatás témáját, amivel éppen a konkurencia foglalkozik. A tudománynak ezzel szemben szüksége van arra, hogy a kutatók meg tudják valósítani azt is, ami éppen az eszükbe jut. Ezt pedig csak állami forrásból lehet megvalósítani.
Köztudott, hogy egyre kevesebben érdeklődnek a természettudományok, a természettudományos pályák iránt. Az akadémikus ennek okát az oktatásban látja, véleménye szerint a mai kémiaoktatás legfőbb hibája, hogy nem tanítanak érdekesen. Léteznek törekvések a természettudományok népszerűsítésére – ilyen például a Kémia Kutatóközpont és a Tudástársadalom Alapítvány közösen szervezett LÁNGÉSZ programja, valamint a nemrégiben indított Kémiai Panoráma című folyóirat, mely egy valódi színes, érdekes ismeretterjesztő magazin.
A TudásPresszó vendégéhez számos nézői kérdés érkezett, többek között a hulladék-újrahasznosításról, az olajfaló baktériumokról és a tehetséggondozásról kérdezték a nézők Pálinkás Gábort, aki minden kérdést igyekezett kimerítően megválaszolni.
Végezetül Fábri György arról érdeklődött, hogy vajon van-e lehetősége egy magyar kémiai Nobel-díjnak.
Pálinkás Gábor úgy véli, nem szabad elvetni ezt a lehetőséget, hiszen ez motiváló tényező a kutatásokban. Ő maga lát esélyt egy jövőbeni magyar Nobel-díjra.