A nanotechnológia orvosi, műszaki, elektronikai, élelmiszeripari felhasználása alapjaiban alakítja át életünket, azonban az alkalmazásokhoz elengedhetetlen a társadalom, a fogyasztók, felhasználók bizalma – ehhez nélkülözhetetlen a tudósok nyitottsága és laikusok hajlandósága a párbeszédre. Ez a hármas összefüggés fogalmazódott meg a kutatók és civilek közös álláspontjaként a másfél órás beszélgetésben.
Biró László Péter, az MTA Műszaki Fizikai és Anyagtudományi KutatóintézetNanoszerkezetek Osztályának vezetője képszerű és érzékletes példákkal mutatta be, hogy milyen méretvilágban kell elképzelnünk a nano-kutatásokat. Nagyné Naszályi Lívia, az MTA Kémiai Kutatóközpont fiatal kutatója a szerves kémia területén tárgyalta a nanotechnológa működését. Szépvölgyi János, az MTA Kémiai Kutatóközpont, Anyag- és Környezetkémiai Kutatólaboratóriumának igazgatója olyan mindennapi használati tárgyakon részletezte a nanotechnológia jelenlétét, mint például az autó. Pál János, környezetgazdálkodási agrármérnök, a Levegő Munkacsoport programvezetője felmérések alapján hivatkozott a lakosság aggodalmaira a vegyi anyagok felhasználása kapcsán.
A mintegy félszáz érdeklődő számára a rendezvény kimelkedően informatív volt. A tudósok feladatuknak érezték, hogy minél több ismeretet adjanak át érthető, gyakorlatias formában a nanotechnológiáról. Nagyné Naszályi Lívia a liposzómás gyógyszer-hordozók fejlesztése kapcsán a nanorészecskék élettani hatásait elemezte, a nanorészecskék funkcionalizálásától kezdve a naptej nanoelemeinek reális és képzelt veszélyeinek tisztázásáig. Szépvölgyi Jánostól megtudhattuk, hogy az energia-felhasználásban milyen megtakarításokat eredményeznek a nanoalkalmazások. Biró László Péter a lepkeszárnyak színét adó rétegzettség reprodukálhatóságát is elemezte, valamint a szénvegyületek nanostruktúráját ábrázolta. A civilek szempontjait számba vevő Pál János a gyártó cégek kikényszerítendő felelősségét hangsúlyozta a fejlesztések esetleges kockázatainak feltárásában.
A nano-ismeretterjesztés témakörein túl a beszélgetést vezető Fábri György azt firtatta, vajon érvényesül-e a nanokutatások kapcsán a fogyasztók tájékoztatása, annak érdekben, hogy a ne alakuljon ki a GMO-hoz hasonló mély szakadék a tudósok és a közvélemény között. Pál János civilként szkeptikusabb volt e e tekintetben, a nanoanyagok alkalmazására vonatkozó jelenlegi szabályozást, az általa bemutatott felmérési adatokkal összhangban, elégtelennek találta. Szépvölgyi János egyetértett azzal, hogy a szabályozottság nem megfelelő még, azonban hangsúlyozta: önmagában a nanotechnológia se nem ártalmas, se nem áldásos, a fejlesztőktől függ, miképpen és mire alkalmazzák. Biró László Péter egyértelműen elkötelezettnek látja a tudósok jelentős részét az ismeretátadás iránt, Nagyné Naszályi Lívia pedig a kutatási-alkalmazási protokollok érvényesülésében is biztosítékot lát a felhasználók védelmére.
A rendezvény érdeklődő közönsége több hozzászólásban is aggályosnak találta az informáltság hiányát és a fogyasztói kiszolgáltatottságot. A nagyon is hétköznapi és jelenlévő nanotechnológiai felhasználások (cipőfényező, csokihab, gyógyszerek) példáin keresztül Biró László Péter és Szépvölgyi János érzékeltette, hogy nem valamifajta sci-fi jövőképről beszélünk, hanem már most fontos a társadalom, a felhasználók kellő mértékű felkészültsége a döntésekhez: milyen mértékben, milyen esetleges kockázatot vállalva használnak nano(tartalmú) termékeket. A tudományos kutatások és fejlesztések azonban elkerülhetetlenül haladnak előre, ezzel szemben a differenciálatlan elutasítás bizonyosan nem hatékony stratégia.
Tudósok, gazdasági szereplők, fogyasztók és az állam szerepének megítélését illetően, ha eltérő mértékben is, de a beszélgetők egyetértettek abban, hogy a morális felelősséggel bíró tudós a felhasználó szövetségese abban, hogy a kockázatok felmérése, nyilvánossá tétele megkapja a szükséges finanszírozást az államtól, illetve a gazdasági szereplőktől. Pál János inkább a cégek felelősségvállalását tartotta méltányosnak, az akadémiai kutatók ugyanakkor arra hívták fel a figyelmet, hogy a közpénzből finanszírozott kutatóműhelyek éppen azért nélkülözhetetlenek, mert a független vizsgálatok és a társadalmi elvárásokat is beépítő kutatások hátterét szolgáltatják. Nagyné Naszályi Lívia szerint a civil szervezetek fontos szerepet játszhatnának abban, hogy az egyes termékekben felhasznált nanoanyagokról információt gyűjtsenek a gyártóktól s ezzel alapanyagot szolgáltassanak a kutatói szakvéleményekhez.
Kommunkáció, egyeztetés, tájékozottság: ezek bizonyultak a tudományos eredmények és a társadalmi bizalom közelítése kulcsszavainak a nanotechnológia kapcsán.
Hasznos linkek, cikkek:
MTA MFA Nanoszerkezetek Osztály (érdekes filmek, cikkek, animációk)
MTA KK Nanoscience
Bay Zoltán Nanotechnológiai Kutatóintézet
Nanopaprika – NanoTudomány Nemzetközi Közössége
nano.lap.hu
Dr. Bíró László Péter: Nanotechnológia