Egy fiatal tudomány képviselője, aki maga is fiatalon vált világhírű magyar professzorrá – Barabási Albert-László volt a keddi TudásPresszó vendége. A hálózatok tudományának frissességét jelzi, hogy tavaly júniusban a Science, a világ egyik legtekintélyesebb tudományos folyóirata a hálózatkutatás tízéves jubileumára közölt összeállítást, ugyanis 1999-ben jelent meg Barabási híres, a hálózatkutatás tudományos sikertörténetét elindító tanulmánya.
Fábri György, a TudásPresszó házigazdájának kérdésére Barabási elmondta, hogy az első időkben nem sok bíztatást kapott a hálózatok működését feltáró tanulmányaihoz. Úgy látja, hogy az ezredfordulóhoz közeledve vált a tudományos világ fogékonnyá a hálózati megközelítésre, ugyanis egyfelől a világháló révén ekkorra halmozódtak fel azok az adatbázisok, amelyek elegendő mennyiségű alapanyagot szolgáltattak a kutatóknak, másfelől magának az internet használatának elterjedése is napi élménnyé tette a hálózatosodást.
Az erdélyi születésű, ma az Egyesült Államokban élő tudós fizikusként kezdett a hálózatok feltárásával foglalkozni s amikor találkozott az Erdős-Rényi-féle véletlen gráfok felfogásával, az ehhez szükséges matematikai apparátust is továbbfejlesztette. Így formálódott a skálafüggetlen hálózatok elmélete, ami alkalmasnak bizonyult a valóságos összefüggések leírására. Ma már elektronikus rendszerek, mobiltelefonos fejlesztések, a rákkutatás és a terrorizmus elleni harc ügyeiben egyaránt alkalmazzák mindezt, de a politikai kampányokban is sikerre vitték használatát: az Obama kampánystáb egyik kötelező olvasmánya a 2002-ben (magyarul 2003-ban) megjelent Linked (Behálózva) című Barabási-könyv volt.
Barabási abban látja a hálózatos szemlélet nagyfokú univerzalitásának, vagyis a sejtbiológiától az internetes világhálón át a csoportos emberi viselkedésig tárgyterületek sokaságára érvényes alkalmazhatóságának okát, hogy a hálózat létrejötte, formálódása mint válaszreakció zajlik egyetemes elvek alapján. Azzal, hogy a hálózatelmélet transz- és interdiszciplináris, segít a specializálódott tudományszakoknak újra kommunikálni egymással, újra egységben látni az igen alaposan feltárt részjelenségekből adódó következtetéseket. Ugyanakkor a beszélgetés nyomán érezhető volt, hogy a társadalomtudományok számára komoly feladványt jelent a hálózatkutatás megjelenése: a legidézettebb szociológiai publikációk ma már fizikusoktól származnak.
A hálózatelmélet alapján Barabási Albert-László még sok elérhető újdonságra számít a fizikai világ, az élő szervezet és társadalmi folyamatok megismerésében. Rövidesen megjelenő új könyvében az emberi viselkedés, a társadalmi mozgások területén bontja ki az elméletet, nagy hangsúllyal a predikciós erő, azaz a megjósolhatóság kérdéseit feszegetve. A társadalom lehet Barabási szerint az a terület, ahol a hálózatkutatás kvantitatív módszere érdekes eredményeket hozhat.
A hálózatkutatás második évtizedének kezdetén ezekről a kérdésekről folytatódott a beszélgetés a teázással befejeződött estén.