A fáma szerint Al Capone bűnszervezete az illegális szerencsejátékokból és tiltott alkoholkereskedelemből származó jövedelmét autómosók és nyilvános mosodák segítségével legalizálta, és innen ered a „pénzmosás” elnevezés. Napjainkban azt a folyamatot értjük alatta, amelynek során bűncselekményből származó anyagi javakat különböző banki vagy pénzügyi műveletek segítségével, illetőleg gazdasági tevékenység gyakorlása során (például egy offshore cég felhasználásával) látszólag legális forrásból származó összeggé változtatnak át.Fábri György beszélgetőpartnere ezúttal a PTE Állam- és Jogtudományi Karának oktatója, Dr. Gál István László volt.
Mint Gál István elmondta, a pénzmosás során egy illegális gazdasági szolgáltatás révén a bűncselekményből származó vagyon látszólag legálissá válik. Az elnevezés onnan származik, hogy a legenda szerint a ’20-as években Al Capone nyilvános mosodák és autómosók üzemeltetésével “mosta tisztára” a szeszkereskedelmből származó jövedelmét.
A trükk a mai napig hasonlóképpen működik: bármilyen nagy készpénzforgalmú vállalkozás alkalmas arra, hogy tulajdonosa a ténylegesnél nagyobb jövedelmet valljon be és így legalizálja. Tipikus példája a pénzmosásnak, amikor valaki egy napi 300 fős forgalmú éttermet működtet, de 500 fős forgalom utáni bevételt vall be és helyez el a kasszában. Az illegálisan szerzett jövedelmet így legalizálja, tehát adózik utána – márpedig az adóhatóság ritkán mondja azt, hogy valaki túl sok adót fizet. A pénzmosással tehát az állam is jól jár, és egy idő után, amikor a tisztára mosott bevétel elér egy bizonyos mértéket, a korábbi illegális – tehát kockázatos – tevékenységet sem éri meg folytatni.
A probléma tehát nem maga a pénzmosás, hanem annak a jövedelemnek a forrása, amelyet ilyen technikákkal mosnak tisztára. Amerikában kifejezetten a kábítószer-kereskedelemből származó jövedelmek legalizálása ellen kezdtek el foglalkozni a pénzmosás kérdésével, de önmagában ez nem bizonyult elegendőnek, hiszen a bűnözők más országokban kezdték el tisztára mosni a vagyonukat. Ezért az USA nyomást gyakorolt a többi államra, amelyek szintén meghozták a maguk pénzmosás elleni törvényeiket. Ott ugyanis, ahol a pénzmosás jelen van, egyben melegágyat teremtenek a bűnözésnek is. Kivételt képeznek ez alól az offshore paradicsomok, amelyek túl kicsitk ahhoz, hogy a bűnözés megjelenjen és az ilyen kis államokban könnyű pénzszerzési forrást jelent az offshore cégek, bankok működtetése.
A közeljövőben azonban várható az offshore virágzásának vége, az USÁ-ban a bankok kötelesek átadni az információkat és várhatóan a közeljövőben Európára is szigorodnak a szabályok – ennek következtében a jelenlegi offshore-tulajdonosok is aggódhatnak.
Hazánkban a ’90-es évekig nem nagyon vizsgálták a vagyon – különösen a külföldön szerzett vagyon – eredetét, s a volt KGST-államok közül még így is Magyarország volt az első, amely a pénzmosás ellen rendelkezéseket hozott. Az olajbűnözés kapcsán sokan nagy vagyonokra tettek szert, ám ezek az ügyek azóta elévültek. Becslések szerint napjainkban a GDP 2-5%-a érintett a pénzmosásban, annak ellenére, hogy az illegális jövedelmek legalizálása során akár 40-50%-os veszteséggel kell számolni – ennyi ugyanis a különböző pénzügyi, jogi szakértők díja, valamint a befizetett adó. Ennek ellenére az illegálisan szerzett jövedelmek esetében mégis “megéri” alkalmazni a különböző pénzmosási technikákat, ellenkező esetben a vagyon tulajdonosa nem tudná azt elkölteni. Gál István hangsúlyozta: amíg valaki csak ül a pénzén, mint Dagobert bácsi, addig felesleges pénzmosáshoz folyamodnia. A szakember becslése szerint Magyarországon 50-100 milliós jövedelem felett szükséges pénzügyi “trükköket” alkalmazni. A végső cél minden esetben a luxusfogyasztás.
Nem csak a bűnözésből származó jövedelmet lehet azonban “tisztára mosni”: ha például valaki nagy összeget nyer a lottón, az is pénzmosás-szerű tranzakciókra szorul, ha nem szeretné, hogy kiderüljön a szerencséje és váratlanul jelentősen megnövekedjen a rokonai, barátai száma.